mint azt korábban is írtam, a Medium Troy a zenei ízlésemet is átformálta. korábban is szerettem a triphopos, chilles zenéket (Gorillaz, Fort Minor), de az első találkozásunk után elkezdtem kifejezetten figyelni a hasonló produkciókra. mivel ezekből találtam is néhányat, és úgy gondolom, hogy nekik is kijár a figyelem, ezért úgy döntöttem - már csak a közízlés javításának céljából is -, hogy ezeknek a előadóknak helyük van a blogon.
az első ilyen Chet Faker, akinek a lemezét egy alkoholmámoros, feltüzelt estén megismert lány osztotta meg facebookon, annyi hozzáfűznivalóval, hogy "pure equilibrium", ami magyarul annyit tesz, tiszta egyensúly. nos igen, találó; kifejezetten nyugis, hátradőlős zene, tökéletes ahhoz, hogy bedőlj az ágyba, és elgondolkodj kicsit a körülötted zajló dolgokról. néha kicsit átcsap túlságosan nyavalygósba, már ami a srác énekstílusát illeti, de szerencsére ez a No Diggity című (amúgy eredetileg is zseniális, és napestig hallgatható) számánál nem történik meg.